-Hope!-szólt ki Jess.
-Megyünk!-szóltam vissza. Visszamentünk a nappaliba.-Srácok ő itt a legjobb barátnőm Jessica. Jessica gondolom nem kell őket bemutatnom.-vigyorogtam.
-Mi a kaja szülinapos?-kérdezte Niall miután bemutatkoztak egymásnak és miután Jessica elpirult Harry bókjától miszerint Harry-nek tetszik Jess felsője ami 1D-s.
-Szóval a híres Niall Horan sosem változik.-mondtam.-Egyébként meg Hope-féle bableves.
-Nyami. Egyébként boldog szülinapot.-mondta Zayn.
-Köszi.-motyogtam. Bementünk a konyhába ahol már az asztalon hűlt a bableves.
-Ez hideg.-nyávogott Niall.
-Ha hamarabb jöttetek volna nem lenne hideg.-kanalaztam a valóban hideg levest.
-Mondtam, hogy ne Liam vezessen.-nyávogott tovább Niall.
-Miért talán neked van jogsid?-kérdezte Liam.
-Nincs, de akkor is...-mondta volna, de közbe vágtam.
-Srácok! Egyetek.-mondtam mire mindenki evett kivéve Niall-t. Megforgattam a szemem felálltam elvettem Niall tányérját és betettem a mikróba. 2 perc után visszaadtam a levest Niall-nek majd leültem a helyemre.
-Köszi.-vigyorgott majd boldogan kanalazta a levesét. 5 másodperc alatt bepusztítottuk az ételt.
-Van második is?-kérdezte Louis.
-Van és örülni fogsz neki.-álltam fel és a hűtőhöz mentem, kivettem a tortát és az asztal közepére tettem.
-Jujj, imádlak.-mondta Louis miután felismerte a kedvenc édességét. Mivel én még mindig érzek valamit Louis iránt ezért elpirultam és elmotyogtam valami olyasmit, hogy én is. Miután a tortát is bepusztítottuk elmentünk a parkba sétálni. Ott a srácok vettek nekünk fagyit. Tök jól elhülyéskedtünk addig amíg Louis félre nem hívott.
-Figyelj Hope. Tudom, hogy nem ez a megfelelőbb alkalom, de nem bírok tovább várni amíg te lépsz.-mondta majd közelebb húzott és megcsókolt. Ellenkezni semmi értelme nem volt és ő ki is használta az alkalmat és még jobban szorított magához. Ekkor a testem és a szívem újra olyan boldog volt amikor még jártunk. Nem bírtam tovább ellenállni Louis-nak. Beletúrtam a hajába és ő is az enyémbe. Amikor eltávolodtunk egymástól lehetett Louis-on látni, hogy örül akárcsak én.
-Szeretlek.-suttogta.
-Én is.-suttogtam vissza. Újra megcsókoltuk egymást. A többiekhez már kéz a kézben mentünk vissza. Lehetett látni a srácokon a megkönnyebbülést. Kérdőn néztem Louis-ra mire ő a "később megmagyarázom" fejét öltötte magára. Hazamentünk.
-Srácok mielőtt haza akarnátok menni, nem mentek sehova.-vigyorogtam.-Jess mutasd meg nekik a vendégszobát.-néztem Jess-re. Jess és a srácok lementek a vendégszobába. Louis ott maradt velem.-Most pedig elmeséled, hogy a srácok mért voltak megkönnyebbülve.-néztem Louis-ra miután lefeküdtünk egymás mellé az ágyamra.
-Hát ebben a két évben mindig mondtam a srácoknak, hogy hiányzol meg, hogy szeretlek és hát a srácok el is felejtették azt, hogy mit ígértünk neked két évvel ezelőtt. Én juttattam az eszükbe. És mindig őket szekáltam azzal, hogy hiányzol. Ma meg amikor visszamentünk akkor azért voltak megkönnyebbülve, hogy most már nem nekik fogom mondani, hogy szeretlek.-mondta. Felnevettem. Este a srácok és Jess is nálam aludtak. Louis az én szobámban.
